Pataky Attila ismét határozott véleményt fogalmazott meg a hazai közéletről, és ezúttal szinte mindenki figyelmét magára vonta. A zenész, aki évtizedek óta a magyar könnyűzene meghatározó alakja, nem csupán művészként, hanem közéleti véleményformálóként is ismert. Mostani nyilatkozata azonban különösen figyelemre méltó, mert élesen kritizálta a Tisza Párt működését és kommunikációját. Szerinte a párt tevékenysége nem az építkezést szolgálja, hanem éppen ellenkezőleg: a megosztást, a konfliktusok szítását és a feszültség generálását.
Pataky Attila meglátása szerint a párt politikai stílusa hosszú távon veszélyes irányba tolja a közbeszédet. Ahelyett, hogy konstruktív javaslatokkal, megoldási alternatívákkal szolgálnának, a párt szinte folyamatosan vitákat és indulatokat gerjeszt. Pataky úgy fogalmazott: a politikai üzenetek és megszólalások célja gyakran nem más, mint a feszültség keltése és a társadalmi megosztottság mélyítése.
A zenész provokatívnak nevezte a párt kommunikációját, és személyes értékrendjével állította szembe a tapasztalt jelenségeket. Elmondása szerint az ő alapelvei az élet tiszteletén, a szereteten és a közösségek építésén nyugszanak. Pataky szerint a közéletnek nem az a feladata, hogy gyűlöletet szítson vagy embereket egymás ellen hangoljon, hanem hogy összekösse, és értékkel töltse meg a társadalmat.
Kritikája nem állt meg csupán a párt egészénél; név szerint is említett több közéleti szereplőt, kiemelve azok szerepét a közbeszéd megmérgezésében. Közöttük volt Nagy Ervin, akit Pataky „vérig sértett, gyűlölködő embernek” nevezett. Ugyanakkor hozzátette, hogy meggyőződése szerint az ilyen típusú politikai aktivitás hosszú távon nem lehet sikeres, mert – ahogy fogalmazott – „az életet nem lehet legyőzni”. Ezzel a gondolattal Pataky hangsúlyozta: a gyűlölet és a megosztás ideig-óráig lehet hatásos, de az emberi értékek, a tisztesség és a szeretet ereje mindig visszatér.
A zenész nemcsak a kommunikációs stílust kritizálta, hanem a párt szakpolitikai elképzeléseit is vizsgálta. Különösen veszélyesnek tartja azokat az elképzeléseket, amelyek az egészségügy és a nyugdíjrendszer privatizációjához vezetnének. Pataky szerint ezek az intézkedések hosszú távon nemcsak a társadalom kiszolgáltatottságát növelnék, hanem a dolgozókra is extra terheket rótnának, miközben a közösségi alapú rendszereket gyengítenék. Véleménye szerint a jólét és a társadalmi biztonság megőrzése a közösség felelőssége, és nem lehet pusztán piaci érdekekre bízni.
Pataky Attila üzenete arra is rámutat, hogy a mostani közéleti feszültségek nem új keletűek, hanem régi, elhasznált politikai módszerek újracsomagolásából fakadnak. A provokáció, a gyűlöletkeltés és a konfliktusok kiélezése már korábban is jelen volt, de a modern média és a közösségi platformok révén ezek a jelenségek sokkal gyorsabban és szélesebb körben terjednek. Pataky ezzel szemben a konstruktív párbeszédet, az értékteremtést és a közösségek építését tartja helyes útnak, hangsúlyozva, hogy a romboló szándékokkal szemben mindig van remény és lehetőség az értelmes és tiszteletteljes kommunikációra.
A zenész gondolataiban egyértelműen megjelenik a személyes felelősségvállalás is: mindenki, aki részt vesz a közéletben, hozzájárulhat a légkör formálásához. Az, hogy valaki miként beszél, milyen értékeket képvisel, közvetlen hatással van a társadalom hangulatára, a viták minőségére, és hosszú távon a közösségek egészségére. Pataky szerint ezért minden szereplőnek fontos felismernie, hogy a megosztás és a gyűlöletkeltés rövid távon talán hatásos, de hosszú távon társadalmi károkat okoz.
Az interjúban Pataky azt is hangsúlyozta, hogy a politikai vitákban a tisztelet, a szeretet és a közösség építése soha nem lehet kompromisszum tárgya. Szerinte azok, akik a gyűlöletkeltésre építenek, ideiglenes hatalmat szerezhetnek, de hosszú távon mindig szembe kell nézniük az élet és az emberi értékek erejével. Ezért kiemelten fontos, hogy a társadalom ne engedje át a közbeszédet a romboló hangoknak, hanem támogassa azokat, akik értékteremtő módon kommunikálnak.
Pataky Attila kritikája nem csupán politikai természetű, hanem erkölcsi és filozófiai dimenziót is hordoz. Szerinte a közéletnek nem az a célja, hogy személyeket megalázzon vagy ellenségeket teremtsen, hanem hogy a társadalmat előre mozdítsa, és biztosítsa az értelmes párbeszéd lehetőségét. Az ő gondolkodása szerint a politikai viták célja a megoldások keresése, az együttműködés, és a közösségek megerősítése, nem pedig a szembenállás és a gyűlölet erősítése.
Az eset kapcsán a zenész külön kiemelte, hogy az élet tisztelete minden politikai nézettől független érték. Akár egészségügyi, akár szociális, akár gazdasági kérdésekről van szó, a döntéseknek az emberek jólétét és biztonságát kell szolgálniuk. A privatizációs elképzelések, amelyek az állami rendszerek helyett piaci megoldásokat javasolnak, Pataky szerint éppen ellentétesek ezzel az alapelvvel, mert a legkiszolgáltatottabb rétegekre terhelnek extra kockázatot és bizonytalanságot.
Összegzésként Pataky Attila arról beszélt: a hazai közélet jelenlegi feszültségei régi politikai minták újracsomagolásából erednek, amelyek célja a gyors hatalom és befolyás megszerzése. Ugyanakkor hitvallása változatlan maradt: bízik abban, hogy a remény, az élet tisztelete és az igazság végül felülkerekedik a romboló szándékokon, és hogy a közéletben azok a hangok maradnak fenn, amelyek összekötnek, nem pedig szétválasztanak.
Pataky nyilatkozata egyértelmű üzenet mindenkinek, aki részt vesz a közéletben: a megosztás és a provokáció rövid távon talán hatásos, de hosszú távon nem képes életet teremteni, csak rombolni. Az élet, a szeretet és az igazság végső soron mindig győz, és azok a politikai szereplők, akik ezt figyelmen kívül hagyják, előbb-utóbb szembesülnek a következményekkel.
A zenész bátor kiállása a közélet tisztasága, a társadalmi párbeszéd és az emberi értékek mellett példát mutat a nyilvánosságban, megmutatva, hogy a véleményformálás nem pusztán kritika, hanem felelősséggel és értékrenddel párosuló cselekvés is lehet. Pataky Attila szerint a társadalomnak szüksége van olyan hangokra, amelyek nem a gyűlöletre, hanem a közösség építésére összpontosítanak, és amelyek hosszú távon valódi, tartós értékeket teremtenek.
