Tragikus hétvége rázta meg a magyar futballt: két fiatal játékos halála gyászba borította a Pest vármegyei labdarúgást
Soha nem volt még ilyen nehéz egy hétvége a Pest vármegyei futballközösség számára. A pályák, amelyek általában az örömről, a küzdelemről, a barátságról és a közös célokról szólnak, most némán, gyertyafényben álltak. Egyetlen hétvége alatt két fiatal magyar labdarúgó is elhunyt, akik nemcsak csapatuk meghatározó játékosai voltak, hanem barátok, társak, példaképek is.
A tragikus hírek villámcsapásként érték a helyi futballéletet, játékosokat, edzőket, szurkolókat és családokat egyaránt. Olyan emberek távoztak, akiknek még hosszú évek álltak volna előttük – a pályán és azon kívül is.
Botlik Gábor halála megrázta Újhartyánt
Január 27-én, szombaton érkezett a megrendítő hír: 32 éves korában elhunyt Botlik Gábor, az Újhartyán VSE labdarúgója. A játékos az elmúlt négy és fél évben erősítette a klubot, és személyisége, valamint játéktudása révén gyorsan a csapat egyik meghatározó tagjává vált.
Botlik Gábor pályafutásának jelentős részét az FC Dabas színeiben töltötte, ahol hosszú éveken át bizonyította elkötelezettségét és szenvedélyét a labdarúgás iránt. Később Újhartyánba igazolt, ahol nemcsak játékosként, hanem emberként is hamar elfogadták. Csapattársai szerint mindig számítani lehetett rá – legyen szó edzésről, mérkőzésről vagy akár egy nehéz pillanatról az öltözőben.
Az Újhartyán VSE a Pest vármegyei II. osztály Déli csoportjában szerepel, és a tavaszi szezon kezdete előtt kiváló pozícióban állt: mindössze két ponttal maradtak el az éllovas Aranyszarvas SE mögött. A felkészülés azonban egy pillanat alatt értelmét vesztette, amikor megérkezett a tragikus hír.
A klub közössége döbbenten fogadta Gábor halálát. Senki sem számított rá, senki sem volt felkészülve arra, hogy egyik napról a másikra elveszítenek egy csapattársat, egy barátot, egy olyan embert, aki még nemrég velük együtt készült a tavaszi folytatásra.
Gyertyafényes búcsú az újhartyáni pályán
A fájdalom vasárnap este közösségi gyásszá formálódott. Az újhartyáni futballpályán gyertyagyújtással emlékeztek meg Botlik Gáborról. Játékosok, edzők, barátok, családtagok és szurkolók gyűltek össze csendben, sokan könnyeikkel küszködve.
Nem voltak hosszú beszédek, nem voltak hangos szavak. Csak a gyertyák fénye, az emlékezés súlya és az a kimondatlan kérdés, amely mindenki fejében ott motoszkált: hogyan történhet meg mindez ilyen fiatalon?
A pálya, ahol Gábor annyi mérkőzést játszott végig, ahol győzelmeket ünnepelt és vereségeket dolgozott fel, azon az estén búcsúhelyszínné vált. A klub közössége egy emberként állt össze, hogy lerója kegyeletét egy olyan játékos előtt, aki örökre része marad az Újhartyán történetének.
Újabb tragédia: elhunyt Viniczai Viktor
A gyász azonban nem ért véget. Néhány órával később, vasárnap hajnalban újabb megrázó hír érkezett: 28 éves korában, tragikus hirtelenséggel elhunyt Viniczai Viktor, az Aranyszarvas SE labdarúgója.
Viniczai Viktor 2020-ban szerződött a tápiószentmártoni Aranyszarvas SE-hez, ahol azóta meghatározó szereplője lett a csapatnak. Az idei őszi szezonban tizenkét bajnoki mérkőzésen lépett pályára, és négy gólt szerzett, jelentősen hozzájárulva ahhoz, hogy csapata a tabella éléről várja a folytatást.
Az Aranyszarvas SE jelenleg vezeti a Pest vármegyei II. osztály Déli csoportját, és a tavaszi idény egyik legnagyobb esélyesének számított. A sikerek mögött azonban most felfoghatatlan veszteség húzódik meg. Viktor nemcsak góljaival, hanem munkabírásával, alázatával és csapatszellemével is kivívta társai tiszteletét.
Halála sokkolta a klubot és az egész bajnokságot. Egy fiatal sportoló, aki előtt még rengeteg lehetőség állt, aki tele volt tervekkel, célokkal – most hirtelen nincs többé.
Két klub, egy közös fájdalom
A sors különös és kegyetlen iróniája, hogy az Újhartyán VSE és az Aranyszarvas SE ugyanabban a bajnoki csoportban szerepel, és közvetlen riválisként készültek a tavaszi szezonra. A tabellán mindössze két pont választotta el őket egymástól, a pályán pedig kemény, de sportszerű küzdelmek várták volna a csapatokat.
Most azonban a rivalizálás teljesen értelmét vesztette. A két klubot összekötötte a gyász, az együttérzés és az a felismerés, hogy a futball – bármennyire is fontos – eltörpül az emberi élet mellett.
A játékosok és edzők mindkét oldalon döbbenten állnak a történtek előtt. Olyan kérdések merülnek fel, amelyekre nincs válasz, és olyan üresség marad, amelyet nem lehet egyik napról a másikra betölteni.
A futballközösség gyászol
A Pest vármegyei labdarúgás ritkán élt át hasonlóan megrázó hétvégét. Két fiatal ember, két sportoló, két csapattárs – két élet, amely túl korán ért véget.
A közösségi oldalakat elárasztották a megemlékezések, részvétnyilvánítások, közös fotók és személyes üzenetek. Egykori csapattársak, ellenfelek, szurkolók emlékeznek vissza közös pillanatokra, mérkőzésekre, öltözői beszélgetésekre.
Ezek a történetek mind arról szólnak, hogy Botlik Gábor és Viniczai Viktor többek voltak egyszerű futballistáknál. Emberek voltak, akik nyomot hagytak maguk után – a pályán és azon kívül is.
Örök emlék
A következő hetekben és hónapokban biztosan lesznek megemlékezések, néma főhajtások, gyászszalagok és percekig tartó csendek a mérkőzések előtt. De az igazi emlék nem ezekben a gesztusokban él tovább, hanem azokban az emberekben, akik ismerték őket.
Botlik Gábor és Viniczai Viktor neve örökre része marad klubjaik történetének. A mezszámok, a gólok, a mérkőzések – mind-mind emlékeztetni fognak arra, hogy volt két fiatal ember, akik szívvel-lélekkel játszották ezt a játékot.
A magyar futball ezen a hétvégén nem veszített mérkőzést. Sokkal többet veszített annál.
Nyugodjanak békében. 🕯️
