Ma Magyarországot mélyen megrendítette a hír: életének 76. évében elhunyt Müller Sándor, a Vasas legendás középpályása, aki nemcsak klubszinten, de a magyar válogatottban is maradandót alkotott. A hírt szerkesztőségünknek az egykori labdarúgó fia, András, és felesége, Bauer Nóra erősítette meg, akik a gyász mellett szeretettel emlékeznek a családjuk egyik legnagyobb hősére. Müller Sándor neve nemcsak a Vasas szurkolóinak cseng ismerősen, hanem minden magyar futballrajongó szívében külön helyet foglal el, hiszen pályafutása során olyan mérkőzéseken szerepelt, amelyek a magyar labdarúgás történetének meghatározó pillanatai között vannak számon tartva.
Müller Sándor 1948. szeptember 21-én született Budapesten, egy olyan időszakban, amikor az ország még a háború utáni újjáépítés nehézségeivel küzdött. Már fiatal korától kezdve kitűnt a labdarúgás iránti szenvedélyével és tehetségével. Pályafutását a III. kerületi TVE-nél kezdte, ahol gyorsan feltűnt a szakembereknek rendkívüli technikai tudása és taktikai érzéke. Már ekkor látszott, hogy Müller Sándorból nemcsak jó játékos, hanem később meghatározó középpályás válhat.
1968-ban a Vasas csapata szerződtette, ahol 12 éven keresztül szolgálta a klubot. Ez az időszak a magyar futball történetének egyik aranykora volt, és Müller Sándor aktívan részt vett a Vasas sikereiben. A középpályás szerepében nemcsak a támadások szervezéséért, hanem a védekezés stabilitásáért is felelt, és pályán mutatott felelősségvállalása miatt hamar a csapat egyik meghatározó játékosává vált. A Vasas színeiben Müller Sándor Közép-európai Kupát és Magyar Kupát nyert, és tagja volt az angyalföldiek máig utolsó NB I-es bajnokcsapatának a 1976–1977-es idényben. Ezek a sikerek nemcsak klubszinten, hanem az egész magyar futball közösség számára jelentős mérföldkövek voltak.
1980-ban Müller Sándor pályafutása új fejezethez érkezett: Fazekas Lászlóval együtt a belga Royal Antwerphez igazolt. Bár a külföldi tapasztalat rövid ideig tartott, Müller ekkor már nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is bizonyította tudását. Egy évvel később Spanyolországba szerződött, ahol két idényt töltött az Alicante csapatánál. Itt nemcsak a pályán, hanem a csapaton kívüli életben is sok kihívással szembesült, mivel fizetési problémák miatt végül távozott, majd visszatért Magyarországra, hogy egy évig ismét a Vasasban folytassa pályafutását. 1984-től az alsóbb osztályú osztrák FC Leopoldstadtnál zárta profi karrierjét, ahol már nemcsak játékosként, hanem tapasztalt sportemberként is példát mutatott fiatalabb társainak.
Müller Sándor nemcsak klubszinten ért el kiemelkedő sikereket, hanem a magyar válogatottban is meghatározó szerepet töltött be. 17-szeres válogatottként részt vett az 1982-es spanyolországi világbajnokságon, ahol a magyar csapat nemzetközi szinten is megmutatta erejét. Talán legemlékezetesebb pillanata a Salvador elleni 10–1-es győzelem volt, amely a labdarúgó-világbajnokságok történetének egyik legnagyobb különbségű győzelme lett. Ez a mérkőzés nemcsak a magyar futball diadalát jelentette, hanem a sport iránti elhivatottságot és a csapatszellem erejét is bizonyította.
A pályafutás lezárása után Müller Sándor nyugodtabb életet élt, de az elmúlt években egészségi problémákkal küzdött: cukorbetegség és érszűkület nehezítette mindennapjait. Mindemellett családja, felesége és fia, András mellett mindig aktív és szeretetteljes életet élt, a sport iránti rajongása és a Vasas iránti hűsége azonban soha nem halványult.
Az utolsó tragikus éjszaka, 2026. április 2-ről 3-ra virradóan, amikor Müller Sándor rosszul lett, és összeesett, mély megrázkódtatást okozott családjának és a sportközösségnek egyaránt. Felesége és a kiérkező mentősök mindent megtettek, hogy megmentsék az életét, de sajnos már nem tudták megállítani a halált. A sportvilág és a Vasas szurkolói mély gyásszal emlékeznek rá, hiszen egy olyan játékost veszítettünk el, aki nemcsak a pályán, hanem a szívünkben is legendává vált.
Müller Sándor életműve, pályafutása, és példamutató életvitele mindannyiunk számára inspiráció marad. A Vasas klubja és a magyar futball közössége örökké emlékezni fog rá, a fiatalabb generációk számára pedig példát mutat arra, hogy a tehetség, a kitartás és a szenvedély milyen messzire vihet az életben. Az emlékezetében megőrzött mérkőzések, gólok és pillanatok örökre a magyar sporttörténelem részévé válnak.
