“Hosszú az út, míg a kezem a kezedhez ér, Szeretni valakit valamiér’…” – ezek a sorok talán minden magyar ember szívéhez szólnak, akik valaha is szerettek vagy szerettek volna valakit teljes szívből. Nem csupán egy dal kezdete, hanem egy érzelmi utazás, amely minden hallgatót elrepít valami ismerős, mégis mindig új világba. Mert ki ne érezte volna már azt a bizonytalanságot, amikor valakihez közel szeretne kerülni, de mégis van egy láthatatlan akadály, egy láthatatlan távolság, ami elválasztja a szíveket? A Republic együttes híres slágere, a Szeretni valakit valamiért éppen ezt az érzést ragadta meg tökéletesen, és azóta is megunhatatlan minden generáció számára.
Ez a dal egyszerűsége miatt lett korszakalkotó. Nem kell hozzá különleges zenei képzettség, hogy valaki azonnal megértse, átélje és magáévá tegye. A dallam fülbemászó, mégis szívbemarkoló, a szöveg pedig mélyen emberi: mindenki, aki hallja, magára ismer. És talán éppen ez az, ami a titka: nem egy bonyolult filozófiai gondolat, hanem egy univerzális érzelem, amit mindenki átélhet, mindenki megérthet, és ami minden hallgatót egy kicsit közelebb hoz önmagához és másokhoz.
Cipő hangja, az egyénisége és a kisugárzása olyan karakter, amely utánozhatatlan. Nem lehet lemásolni azt a természetes erőt, amely átragad a dal minden egyes hangján. Amikor a Republic előadta a dalt, a közönség nem csupán hallotta, hanem érezte is minden egyes szó súlyát. A hangja olyan, mintha egyszerre szólna a múltból és a jelenből, mintha minden élmény, minden bánat és minden öröm benne lenne. Ez az, ami miatt a dal nem öregszik: mert nem csupán egy zenei darab, hanem egy érzelem, amely örökké él.
László Attila mostani feldolgozása ennek a dalnak viszont nem a másolásról szól. Nem akarja „Cipő-t utánozni”, hanem a saját személyiségét, érzéseit és életélményeit viszi bele a zenébe. Éppen ez teszi a feldolgozást különlegessé: minden hang, minden intonáció az ő saját érzéseit tükrözi. Hallgatva érezni lehet, hogy a zenész nem csupán technikailag adja elő a dalt, hanem átéli, magáévá teszi, újraértelmezi minden hallgató számára. Mert a jó feldolgozás nem csak a hangzásról szól: a lélek és az érzelmek átadásáról szól.
Nagyon fontos, hogy a dal, bár mára már klasszikusnak számít, újra és újra képes megszólítani az embereket. Minden generáció, amely először hallja, talál benne valami újat. A fiatalok talán az első szerelem érzését, az idősebbek pedig az elmúlt évek emlékeit, a család, a barátok, az elvesztett szerelmek és a megélt örömök összefonódását hallják a sorok között. Ez az univerzalitás és az érzelmi mélység az, ami a Szeretni valakit valamiért-et nem csupán dalnak, hanem kultikus élménynek teszi.
És amikor László Attila előadja, hallani lehet, hogy a dal új életre kel. A hangszerek hangja más árnyalatokat kap, a tempó, a ritmus, a szünetek mind az ő személyes interpretációját tükrözik. Minden hallgató így nem csak a Republic eredeti művét hallja, hanem egy új, sajátos élményt is kap, amely a múlt és a jelen közötti híd szerepét tölti be. A feldolgozás egyszerre tiszteletadás és újraalkotás – és ez nagyon ritka kombináció a zenei világban.
Ahogy az emberek hallgatják, könnyen elképzelhetik a dal történetét: egy fiatal pár, aki először fogja egymás kezét, félve, izgatottan; egy érett szerelmes, aki már évek óta küzd a mindennapok terheivel, de a szeretet ereje minden nehézséget legyőz; vagy akár egy olyan ember, aki már elveszített valakit, de a dal emlékezteti arra, hogy a szeretet mindig örök marad, még ha a fizikai jelenlét el is tűnik.
