Majdnem elszabadult az indulat Szegeden: lincshangulatba fordult a Digitális Polgári Körök „háborúellenes” nagygyűlése, amikor egy férfi Orbán Viktort a gyermekvédelemről kérdezte
Feszült, indulatokkal terhelt jelenetek zajlottak le Szegeden a Digitális Polgári Körök által szervezett, zártkörűnek szánt „háborúellenes” nagygyűlésen, ahol Orbán Viktor miniszterelnök és Lázár János közlekedési miniszter voltak a rendezvény főszereplői. A kontroll.hu beszámolója szerint az esemény békésnek és előre megtervezettnek tűnt egészen addig a pillanatig, amíg a közönség soraiból fel nem állt egy férfi, aki a megszokott, kormánykritikusnak bélyegzett témák helyett a gyermekvédelemről tett fel kérdéseket.
A hangulat egy csapásra megváltozott.
Gondosan koreografált rendezvény – váratlan kérdéssel
A „Lázárinfó Orbánnal” elnevezésű esemény menetrendje sokak számára ismerős lehetett. A felszólalások és kérdés-felelet blokkok jelentős része az Európai Unió bírálatáról, Ukrajna démonizálásáról, valamint a Tisza Párt és más ellenzéki szereplők támadásáról szólt. A jelenlévők többsége láthatóan egyetértően fogadta ezeket az üzeneteket, a taps és az elismerő bekiabálások szinte automatikusan követték a megszólalásokat.
Ebben a közegben történt meg az, ami a beszámolók szerint nem volt betervezve.
Egy férfi – akit a környezetében ülők és a későbbi reakciók alapján sokan ellenzéki beállítottságúnak tartottak – szót kért, és négy, egymással szorosan összefüggő kérdést tett fel Orbán Viktornak. A kérdések nem általános politikai frázisokra, hanem konkrét ügyekre és felelősségre irányultak.
A négy kérdés, amely felrobbantotta a termet
A férfi kérdései a következők voltak:
– Miért hazudtak az igazságügyi miniszter Szőlő utcai jelentésében?
– Miért nem véditek meg a gyermekeket?
– Ki az a fontos ember, akinek a mocskosságait fedezitek?
– Miért loptátok el a gyerekeink jövőjét?
A teremben azonnal felforrósodott a levegő. A kérdések elhangzása után nem alakult ki valódi vita, helyette füttykoncert, szidalmazás és ellenséges bekiabálások zúdultak a kérdezőre. Többen „provokátornak”, „ellenségnek” nevezték, egyes beszámolók szerint pedig olyan hangulat kezdett kialakulni, amelyet többen már lincshangulathoz hasonlítottak.
A közönség reakciója: nem kérdésekre, hanem lojalitásra volt igény
A jelenet rávilágított arra, hogy a rendezvény nem egy nyitott fórumként működött, hanem politikai lojalitásra épülő eseményként, ahol az előre elfogadott narratívától való eltérés azonnali ellenséges reakciót váltott ki.
A kérdező férfit nemcsak kifütyülték, hanem verbálisan is megtámadták, miközben a moderáció láthatóan nem próbálta csillapítani az indulatokat. Több résztvevő hangosan követelte, hogy hallgattassák el, és egyesek azt is felvetették, hogy „ki kellene vezetni” a teremből.
Orbán Viktor válasza: statisztika a konkrétumok helyett
Orbán Viktor végül reagált, ám nem válaszolt közvetlenül egyik kérdésre sem. Nem tért ki a Szőlő utcai jelentés állításaira, nem nevezett meg felelősöket, és nem adott magyarázatot arra sem, hogy milyen ügyekről beszélt a kérdező.
Ehelyett egyetlen állítást hangsúlyozott:
Szerinte 2010 után tízszer több pedofil bűnelkövetőt zártak börtönbe, mint a korábbi időszakokban, ami – állítása szerint – egyértelműen bizonyítja a kormány elkötelezettségét a gyermekek védelme iránt.
Ez a válasz azonban sokak szerint elkerülte a kérdés lényegét. A statisztikai adat önmagában nem adott választ arra, hogy történt-e eltussolás, voltak-e politikai védelem alatt álló személyek, vagy miért merülhetett fel egyáltalán a kormány felelőssége a gyermekvédelmi rendszer működésében.
Lázár János ingerült fellépése
A miniszterelnöknél is élesebben reagált Lázár János, aki láthatóan ingerülten utasította vissza a kérdéseket. A közlekedési miniszter szerint az ilyen felvetések „hazugságokra épülnek”, majd egy olyan állítást tett, amely azonnal vitákat váltott ki:
Azt mondta, hogy az Orbán-kormány 15 év alatt felszámolta a gyermekszegénységet Magyarországon.
Ez az állítás számos szakmai és civil szervezet szerint nem felel meg a valóságnak, és korábbi statisztikák, valamint szociológiai kutatások rendszeresen beszámoltak arról, hogy a gyermekszegénység továbbra is súlyos probléma, különösen a leszakadó térségekben.
Lázár reakciója nem a párbeszéd irányába mozdult el, inkább lezárni próbálta a témát, miközben a közönség soraiból ismét támogató taps és bekiabálások hallatszottak.
Mit árul el az eset a politikai közbeszédről?
A szegedi esemény nem csupán egy feszült pillanat volt egy kampányszerű rendezvényen, hanem sokat elmond a jelenlegi magyar politikai légkörről. A kontroll.hu beszámolója alapján világosan kirajzolódik, hogy bizonyos kérdések – különösen a gyermekvédelem, felelősség és elszámoltathatóság témája – tabunak számítanak, még akkor is, ha elvileg a kormány egyik legfontosabb hívószaváról van szó.
Ahelyett, hogy a kérdésekre érdemi válasz született volna, ellenségképzés, zajkeltés és statisztikai hárítás történt. A kérdező személye vált a vita tárgyává, nem pedig a felvetett problémák.
Egyetlen kérdés sem hangozhat el következmények nélkül?
Az eset sokakban azt a benyomást keltheti, hogy a kormányzati rendezvényeken csak az előre jóváhagyott kérdéseknek van helyük, minden más provokációnak minősül. A „háborúellenes” címke ellenére a belső feszültségek és az agresszív reakciók inkább konfrontatív politikai kultúrát tükröznek.
A gyermekvédelem kérdése pedig – amely elvileg pártpolitika felett álló ügy kellene legyen – ismét politikai lövészárokharc részévé vált, ahol a kérdések nem válaszokat, hanem indulatokat szülnek.
