„Elvehették tőlem a szót a Parlamentben. Megpróbálhattak elhallgattatni, amikor kimondtam azt, amit sokan csak suttogni mernek. De van egy dolog, amit nem vehetnek el: a hangunkat. A hitünket. Az igazság kimondásának bátorságát.
Amikor ott álltam, és kimondtam, hogy ez a kormány elárulta az országát, tudtam, hogy következménye lesz. Tudtam, hogy nem marad válasz nélkül. És így is lett. Kövér elvette a szót. Elhallgattatott – legalábbis ott, abban a pillanatban, abban a teremben. De amit nem értettek meg: a szó nem ott születik, és nem ott hal meg. A szó bennünk él. Az emberekben. Az utcákon. Az igazságérzetben.
Mert az igazság nem attól lesz igaz, hogy megengedik kimondani. És nem attól válik hazugsággá, hogy megpróbálják elhallgattatni. Az igazság utat talál magának. Mindig.
És mi akkor is kimondtuk. Kimondjuk ma is. És ki fogjuk mondani holnap is. Mindig és mindenhol. Nem csak a Parlament falai között. Nem csak a kamerák előtt. Hanem minden egyes beszélgetésben, minden egyes megosztásban, minden egyes kiállásban.
Magyarországnak ma áruló kormánya van.
Sokan félnek ezt kimondani. Sokan inkább hallgatnak. Mert könnyebb. Mert biztonságosabb. Mert kevesebb konfliktussal jár. De vannak, akik nem hajlandók hallgatni. Akik nem hajlandók megalkudni. Akik nem hajlandók úgy tenni, mintha minden rendben lenne.
És ezért vagyok büszke Gyekiczki Marcira.
Mert amit sokan itthon nem mernek megtenni, ő megtette nemzetközi színtéren is. Strasbourgban. Ott, ahol már nem lehet csak úgy elnémítani a hangokat. Ott, ahol Európa figyel. Ott, ahol a szavaknak súlya van, és ahol a csend is beszédes.
Ő nem hallgatott. Nem hátrált meg. Nem finomkodott. Kimondta azt, amit ki kell mondani: hogy mi történik Magyarországon. Hogy milyen irányba tart az ország. És hogy miért nem lehet ezt szó nélkül hagyni.
Ez nem csak politika. Ez felelősség.
Felelősség azok felé, akik már nem hisznek abban, hogy bármi változhat. Felelősség azok felé, akik félnek megszólalni. Felelősség azok felé, akiknek nincs platformjuk, nincs hangjuk, nincs lehetőségük arra, hogy elmondják, mit gondolnak.
Mi értük is beszélünk.
És lehet, hogy megpróbálnak elhallgattatni minket. Lehet, hogy elveszik a szót egy teremben. Lehet, hogy támadnak, lejáratnak, megfélemlítenek. De egy dolgot nem tudnak megtenni: nem tudják elérni, hogy ne mondjuk ki az igazat.
Mert ez már nem csak egy mondat. Ez egy kiállás. Egy döntés. Egy út.
És ezen az úton nem vagyunk egyedül.
Egyre többen vagyunk, akik látják, akik értik, akik érzik, hogy valami nincs rendben. És egyre többen vagyunk, akik nem hajlandók tovább csendben maradni.
Ezért mondjuk ki újra és újra:
Magyarországnak ma áruló kormánya van.
És ezért fogjuk kimondani holnap is. És holnapután is. És addig, amíg változás nem jön.
Mert a csend soha nem hozott még változást. De a kimondott igazság – igen.”
