A tragédia óta napról napra egyre nehezebben viseli a mindennapokat Szigligeti Ivett. A fiatal édesanya élete gyökeresen megváltozott, amióta elveszítette párját, Dudás Mikit, aki nemcsak a társa, hanem a legfőbb támasza is volt. Azóta minden nap egy újabb küzdelem számára: küzdelem a fájdalommal, a hiánnyal, az emlékekkel és azzal az ürességgel, amelyet a veszteség hagyott maga után. Bár kívülről sokan erősnek látják, ő maga is elismeri, hogy ez az erő sokszor csak látszat – belül ugyanis még mindig darabokra tört.
Ahogy arról a story.hu is beszámolt, a világbajnok sportoló, Dudás Miki halála óta már közel négy hónap telt el. Ez az idő sokak számára elegendő lehetne a feldolgozás első lépéseire, Ivett számára azonban a fájdalom mit sem csökkent. Sőt, bizonyos napokon talán még erősebben is tör rá, mint korábban. Az idő múlása nem hozott megnyugvást, inkább csak még élesebbé tette a hiány érzését.
Ivett jelenleg két közös gyermekük, Manci és Miló mellett próbálja újraépíteni az életét. A gyerekek jelentik számára a legnagyobb erőt és motivációt, hiszen miattuk nem engedheti meg magának, hogy teljesen összeomoljon. Minden reggel felkel, ellátja őket, gondoskodik róluk, próbál jelen lenni az életükben – még akkor is, amikor belül teljesen kimerült. Az anyaság most számára nemcsak szeretetet, hanem hatalmas felelősséget és lelki terhet is jelent.
A gyász azonban folyamatosan jelen van az életében. Nem múlik el, nem halkul el – inkább csendesen, de kitartóan kíséri minden egyes napját. Egy-egy apró emlék, egy dal, egy illat vagy akár egy közös fotó is elég ahhoz, hogy újra feltépje a sebeket. Ivett számára nincs „szünet” a fájdalomban, nincs olyan pillanat, amikor teljesen el tudná felejteni, mi történt.
A legnagyobb nehézséget talán az éjszakák jelentik számára. Amikor minden elcsendesedik, amikor már nem kell erősnek mutatkoznia a gyerekek előtt, akkor tör rá igazán a magány és a hiány. Az alvás szinte lehetetlenné vált számára, ami tovább rontja a fizikai és lelki állapotát is.
Fájdalmas vallomásában őszintén beszélt erről a közösségi oldalán:
„Hosszú ideje már, hogy alig tudok aludni normálisan. Ritkán előfordul, hogy átalszom az éjszakát. De legtöbbször csak virrasztok. Ma éjféltől vártam az 5:45-öt, amikor kelnem kell, addig minden órában felkeltem” – írta, nem titkolva kimerültségét és kétségbeesését.
Szavai mögött egy olyan ember áll, aki próbál helytállni, de közben egyre inkább érzi, hogy a teste és a lelke is kimerülőben van. Az állandó alváshiány nemcsak fáradtságot okoz, hanem hosszú távon komoly egészségügyi problémákhoz is vezethet – ezt Ivett is pontosan tudja. Éppen ezért döntött úgy, hogy segítséget kér.
A bejegyzésében követőihez fordult, és tanácsokat kért:
„Ha bárkinek van valamilyen jól bevált trükkje, szívesen fogadom. Bár pár óra alvással is végigcsinálom a napot, azért a szervezetemen érzem, hogy ez hosszabb távon nem lesz így jó.”
Ez a mondat jól mutatja, mennyire nehéz helyzetben van: miközben próbál erős maradni és ellátni a feladatait, pontosan érzi, hogy ez az állapot nem fenntartható. A teste jelez, a lelke fáradt, de a körülmények nem engedik meg, hogy megálljon.
A helyzetet tovább nehezíti az a bizonytalanság, amely Dudás Miki halála körül még mindig fennáll. A tragédia pontos körülményeit ugyanis továbbra is vizsgálják a hatóságok, és eddig nem született egyértelmű válasz arra, mi is történt valójában. Ez a bizonytalanság különösen megterhelő Ivett számára, hiszen nemcsak a veszteséget kell feldolgoznia, hanem a megválaszolatlan kérdésekkel is együtt kell élnie.
Nem tudja biztosan, hogy baleset, bűncselekmény vagy más ok áll a háttérben – és ez a tudatlanság nem hagyja nyugodni. A lezárás hiánya megnehezíti a gyász folyamatát, hiszen nincs egy pont, ahol azt mondhatná: „most már tudom, mi történt, és elengedhetem”.
Ivett számára tehát a mindennapok nemcsak a gyászról szólnak, hanem a folyamatos bizonytalanságról is. Egyedül kell helytállnia, egyedül kell döntéseket hoznia, egyedül kell nevelnie a gyermekeit – miközben belül még mindig próbálja feldolgozni azt, ami történt.
Ennek ellenére próbál kapaszkodókat találni. A gyerekei mosolya, egy-egy kedves üzenet a követőktől, vagy akár egy nyugodtabb nap is adhat neki egy kis erőt a folytatáshoz. Ezek az apró pillanatok segítenek neki abban, hogy ne adja fel, hogy minden nehézség ellenére továbbmenjen.
Az ő története emlékeztet arra, hogy a gyász nem lineáris folyamat. Nincsenek rá szabályok, nincs rá időkeret. Mindenki másképp éli meg, és mindenki a saját tempójában halad. Ivett esetében ez a folyamat különösen nehéz, hiszen nemcsak egy szeretett személyt veszített el, hanem egy olyan társat is, akivel közös jövőt tervezett.
Most azonban ezt a jövőt egyedül kell újraírnia. Lépésről lépésre, napról napra próbálja újra megtalálni az egyensúlyt – még akkor is, amikor úgy érzi, hogy ez szinte lehetetlen.
