Helyi elnyomás (törvények és valláson alapuló kormányzás)
A homoszexuális kapcsolatok kriminalizálását célzó törvények mindig is elterjedtek voltak a Közel-Kelet és Észak-Afrika országaiban, ahol a kormányok gyakran a vallási meggyőződés konzervatív értelmezésére vagy a tradicionális állami ideológiákra hivatkozva igazolják a törvények alkalmazását. Tunéziában például a Büntető Törvénykönyv 230. cikke, amelyet még a 1913-as francia gyarmati időszakban vezettek be, kriminalizálja a „szodómia” cselekményeket, három évig terjedő börtönbüntetéssel.
Azonban egy váratlan eseménysorozat során a tunéziai emberek 2011-ben utcára vonultak, hogy tiltakozzanak az elnyomónak tartott kormány ellen, és nagyrészt sikerült megdönteniük Zine El Abidine Ben Ali vezetésével működő rezsimet. Ezt a felkelést Tunéziában forradalmi áttörésként ünnepelték, amelynek következtében 2014-ben új alkotmányt fogadtak el, ígérve a nők jogainak védelmét és a nemek közötti egyenlőség előmozdítását. A nemzetközi emberi jogi szervezetek, például az ENSZ Női Szervezete, üdvözölték ezt a lépést, mivel az átmenet egy demokratikusabb, félelnöki rendszer felé „progresszív” lépésnek számított, különösen azért, mert a 46. cikkben szereplő nemek közötti egyenlőségi záradék hiányzott a legtöbb nyugati ország alkotmányából.
Miközben az új alkotmány előrelépést jelentett az inkluzivitás és az egyenlőség terén, a Büntető Törvénykönyv 230. cikkének homoszexuális kapcsolatok kriminalizálásáról szóló rendelkezését nem érintette. Paradox módon a 2014-es alkotmány tartalmazott védelmi rendelkezéseket is, amelyek értelmezhetők úgy, hogy vonatkoznak a homoszexuális kapcsolatokra is. A diszkrimináció tilalmát hangsúlyozó 21. cikk kimondja: „Minden állampolgár, férfi és nő, egyenlő jogokkal és kötelességekkel rendelkezik, és egyenlő a törvény előtt mindenféle megkülönböztetés nélkül.” A 24. cikk pedig a magánélethez való jogot emeli ki, kimondva, hogy „az állam köteles védeni a magánélethez való jogot és az otthon sérthetetlenségét.”
Az emberi jogi aktivisták megpróbálták ezeket a rendelkezéseket felhasználni a queer személyek létezésének védelmére és a homoszexuális kapcsolatok védelmére. A folyamatos felszólítások ellenére a tunéziai kormány kemény álláspontot tartott fenn az LGBTQIA+ személyekkel és a konszenzuális azonos nemű kapcsolatokkal szemben. 2015-ben hat diákot három év börtönbüntetésre ítéltek homoszexualitással kapcsolatos vádak miatt, és szabadulásuk után három évre kitiltották őket a városukból. Tunézia 2017-es Egyetemes Időszakos Felülvizsgálata (UPR) során az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában az ország hivatalosan elfogadta több ország ajánlását, hogy szüntessék meg a kényszerített anális vizsgálatokat, mint a homoszexualitás „bizonyításának” módszerét. Ennek ellenére Tunézia delegációja fenntartotta, hogy az orvosi vizsgálatokat az érintett beleegyezésével és orvosi szakember jelenlétében végzik, nem foglalkozva ezeknek a vizsgálatoknak a tolakodó jellegével.
