Megemlékezés Tompos Kátyáról a Várkert Bazár Neoreneszánsz kertjében – egy élet, ami örökre velünk marad
Az elmúlt napokban a főváros szívében, a Várkert Bazár Neoreneszánsz kertjében különleges eseményre gyűltek össze azok, akik ismerték, szerették, tisztelték Tompos Kátyát. A Juhász Anna Irodalmi Szalon és Hrutka Róbert által szervezett megemlékezés célja nem csupán az volt, hogy együtt gyászoljanak, hanem hogy ünnepeljék az életét, a tehetségét és azt az örökséget, amelyet a színésznő és énekes hagyott maga után.
A Facebookon meghirdetett eseményre rengetegen érkeztek: barátok, kollégák, rajongók, a magyar színházi és zenei élet ismert alakjai, valamint mindazok, akiknek Kátya mosolya, hangja és színpadi jelenléte valaha is jelentett valamit. Az esemény hangulata egyszerre volt megható és bensőséges, hiszen mindenki saját élményével, emlékével érkezett, mécsest gyújtott és színes virágot hozott magával, hogy ezzel is tisztelegjen az elvesztett művész előtt.
A szervezők előre kérték a résztvevőket, hogy hozzanak magukkal egy mécsest és lehetőség szerint színes virágokat, így a kertben kialakult egy különleges, szinte varázslatos látvány: apró fények és élénk színek, amelyek együtt alkották Kátya emlékének tiszteletére a kert egyik legszebb installációját. Minden mécses lángja mintha az életének rövidségét, ugyanakkor intenzitását szimbolizálná – hiszen Kátya csupán 41 évet élt, de minden percben teljes szívvel és szenvedéllyel élt.
Tompos Kátya nevét a színház- és zenevilág sokan jól ismerték. Jászai Mari-díj és Junior Prima díj birtokosa volt, tehetsége, elhivatottsága és sokoldalúsága miatt számos generáció tisztelte őt. Színpadon és kamerák előtt egyaránt otthonosan mozgott, éneke és játéka mindig átütő erővel ragadta magával a közönséget. Azok, akik személyesen találkozhattak vele, gyakran emlegették rendkívüli kedvességét, nyitottságát, azt a képességét, hogy mindenkit egyenlőnek és értékesnek látott.
A megemlékezés során több barát és kolléga is szót kapott. A beszédekben a nevetések és könnyek váltakoztak, hiszen mindenki saját történetével járult hozzá Kátya emlékének ünnepléséhez. Egyikük így emlékezett: „Kátya mindig azt mondta, hogy a művészet célja, hogy kapcsolatot teremtsen az emberek között. Ma, amikor itt állunk, és látjuk egymás arcát, érezzük, hogy ezt a célt beteljesítette.” Mások arról beszéltek, milyen inspiráló volt Kátya szorgalma és kitartása, amely mindenki számára példaként szolgált.
A kertben kialakult légkör egyszerre volt szent és bensőséges. A mécsesek lángja tükröződött a vizes kőlapokon, a virágok színei a tavaszi fényben különleges ragyogást kaptak. A résztvevők csendben sétáltak a kertben, beszélgettek, emlékeztek, és mindannyian érezték, hogy Kátya szelleme jelen van velük. A művésznő élete és munkássága összekapcsolta az embereket, és a gyász pillanataiban ez az összetartozás különösen erősen érződött.
Tompos Kátya hosszan tartó betegség után, 41 éves korában hunyt el 2026. május 31-én, pénteken hajnalban. Bár a betegség hónapokig tartó megpróbáltatás volt, Kátya sosem adta fel a harcot, és mindvégig igyekezett életét teljesen átélni. Mindenki, aki ismerte, tisztában volt az erőfeszítéseivel, és még inkább értékelte azt az energiát, amelyet a munkájába és kapcsolataiba fektetett.
Az eseményen jelen voltak fiatal színészek és énekesek, akiket Kátya mentorált, segített, bátorított. Számukra különösen nehéz volt a búcsú, hiszen nem csupán egy példaképet, hanem egy barátot és támogató embert veszítettek el. Többen megosztották, hogy Kátya nem csupán a technikát, hanem az emberséget, a hitet és a kitartást is tanította nekik.
A megemlékezés végén a kertben minden résztvevő mécsest gyújtott és virágot helyezett el. A fények és színek együtt alkották Kátya emlékének élő oltárát, amelyet a résztvevők hosszú perceken át figyeltek, csendben, egymás mellett állva. A kertben terjengő csend és a mécsesek fénye együttesen teremtette meg azt a légkört, amely méltóképpen tisztelte a művésznő emlékét.
Bár Kátya elment, az emlékezés folytatódik. Azok, akik ismerik a munkáját, tudják, hogy minden előadás, minden dal, minden mosoly, amelyet a színpadon és a való életben adott, tovább él. A művészet és az emberi kapcsolatok ereje révén Tompos Kátya örökre jelen marad mindazok szívében, akik szerették és tisztelték őt.
